🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > P > perbeli bizonyítás
következő 🡲

perbeli bizonyítás: annak kimutatása, hogy a perrel megtámadott vétkes-e vagy ártatlan. - A tanúk meghallgatása után eszközei: az →istenítéletek és az →eskü a perkérdéssel nem függtek össze. Az előzetes bizonyítás, tanúk meghallgatása a próba és az eskü előtt is csak a fél állítását erősítette, s annak a bizonyítása volt jobb a bíróság szemében, akinek szavahihetősége mellett több és előkelőbb tanú nyilatkozott. - Az Anjouk idejében a bizonyítás a nyomozás révén tárgyilagosabb lett. Előzetes anyagi bizonyítás, a tárgyra vonatkozó és megesketett tanúk kihallgatása alapján ítélték meg az →esküt v. a →párbajt, miután az →istenítéletek megszűntek. A bíró előzetes, ún. bizonyítási ítélettel döntötte el, hogy a bizonyítás joga, az eskü kit illet meg. A tanúbizonyításnak perdöntő ereje nem volt, csak arra szolgált, hogy a bíró az ő vallomásuk alapján hozhassa meg a bizonyítási ítéletet. Az írásbeliség elterjedése óta birtokperekben okl-ek alapján ítélkeztek. **

Eckhart 1946:394.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.